Az ősi gyökerek és a kínai hagyományok
A módszer alapjai a kínai akupunktúrára és a TUINA masszázsra vezethetők vissza, amely a test meridiánjaival (energiavonalaival) dolgozik.
A történet a VI. századig nyúlik vissza, amikor Bódhidharma, egy indiai szerzetes elvitte a buddhizmust Kínába, és megalapította a Zen/Csan meditációs iskolákat. Mivel a Shaolin kolostor szerzetesei fizikailag legyengültek a hosszú meditációk során, Bódhidharma egy barlangba visszavonulva kifejlesztett egy teljes öngyógyító rendszert, a Dao Yin (japánul: Do-In) energetikai munkát. Ez a csikung rendszer két fő pillérre épült:
Yi Jin Jing (Ín-izom Átalakító Klasszikusok)
Lassú mozdulatokkal és légzésterápiával erősítette meg a gyenge testet. Ez a módszer arra szolgál, hogy a fizikailag legyengült testet belülről kifelé erősítse meg. Az izmok, inak és csontok megerősítése, valamint a belső szervek működésének javítása. Növeli a vitalitást, fejleszti a rugalmasságot, és „átalakítja” a testet egy erősebb, egészségesebb állapotba.
Shi Ba Luohan Shou (A 18 Lohan Keze)
Aktiválta a meridiánokat és energizálta a Dantiant (energiaközpontot), feloldva a fizikai merevséget. A legenda szerint Bódhidharma ezt a 18 gyakorlatot tanította a szerzeteseknek, hogy ellensúlyozza a hosszú meditáció okozta fizikai merevséget és gyengeséget. Bódhidharma tanítása szerint a gyógyító csikung nem csupán fizikai edzés, hanem a test, a légzés és az elme (szándék) összehangolása.
A Do-In fókuszát később olyan neves szakemberek helyezték át Japánba, mint Masunaga és Kusi.